Rohan az idő...

Mintha tegnap lett volna, pedig már egy év is eltelt az óta, hogy ezeket a fotókat készítettük...Akkor még nem is sejtettük, hogy ezek lesznek az utolsó pocakos képeim, és Milu már útban van kifelé...:)Három nap múlva útnak indult...
A fórumra meg ezt írtam:
"...tegnap este még én is bedobáltam a táskába ami hiányzott (papucsok, evőeszközök, pohár), de megfordult a fejemben, hogy ez vmi női megérzés vagy mi....

Arra ébredtem hajnal 1 kor hogy két traktor száguldozik az utcában... Még jó hogy vissza tudtam aludni, így is azt hittem vmi háborús övezetben vagyunk és jönnek a tankok... amúgy meg tök jól aludtam, még pisijárat sem volt...

Mennem kellene hajat vasalni, de semmi kedvem...így meg úgy nézek ki mint az oroszlánkirány, ezerfelé áll a sörényem... "

"Megjöttünk UH-ról és NST-ről, minden rendben van, vérképem tökéletes, egyedül a kenetemmel nem volt elégedett dokibácsi, úgyhogy írt fel hüvelykúpot.... Kb. 3100 g most Milán súlya...van még két és fél hét...majd meglátjuk..."

"Estére mindig elkap vmi hülye fészekrakás féleség...5 perce leszedettem a függönyt, és beraktam a gépbe...jó lenne még ma este vissza is rakni...holnapra ágyneműcserét tervezek...de apa is be van indulva fészekrakóilag, elkezdte nézegetni a hordozót is hogy lehet bekötni ..meg ma olyan bújós volt, mondta hogy szeretethiánya van..."
Na azt hiszem ennyi elég volt a nosztalgiából...imádtam a pocakos létemet, de azért ezt a mostani idilli állapotot sem cserélném el semmiért...az én nagy fiam itt fekszik mellettem kiterülve, és békésen alszik...:)