Licit

Dani oldalán már lehet licitálni, nagyon ügyesek a lányok, sok szép dolog van már felrakva, többek között egy általam készített ékszerszett is.
Hajrá mindenki! Hajrá Danika!

Segítsünk Daninak!

Az élet nem igazságos...amikor Bencéről kiderült, hogy beteg nem sírtam, vagyis nem sokat, nem engedhettem meg magamnak, magunknak, nem roppanhattunk össze, tartanunk kellett egymásban a hitet, hogy minden rendben lesz.

A héten kedves barátnőnk Emi kisfiáról derült ki, hogy az agyában daganat van...felfoghatatlan volt, hogy a gyönyörű, okos, három és fél éves Dani milyen súlyos betegséggel küzd. Most sírtam, egyszerűen nem tehettem mást. Sürgősséggel tegnap meg is operálták a kis drágát, anyukája elmondása szerint a körülményekhez képest elég jól van, de hosszú út áll még előttük, lábadozás és rehabilitáció.
Rövid ideig sírtunk csak, mert bár állandóan gombóc van a torkunkban ha rájuk gondolunk, mégis úgy éreztük nem ülhetünk tétlenül valamit tennünk kell.
Timi fejéből pattant ki az ötlet, a többit inkább már tőle, az ötletgazdától másolom:
A többi, főleg blogspotos barátainkkal arra gondoltunk, hogy játékot indítunk a segítésükre. Az ötletet a segítsüti kezdeményezés adta, link és logo oldalt. Daniról és a játékról részletek itt:
http://segitsdaninak.blogspot.com/
Segíteni a következőképpen tudsz:
1. Kiteszed a logót és a linket a blogodon.
2. Magad is benevezel kreatív ajándékok készítésére a segítségnyújtók részére. Ez bármilyen saját készítésű dolog lehet.
3. Magad is benevezel a segítségnyújtók közé, és cserébe kapsz kézzel készített ajándékot.
Ezeket persze lehet külön-külön, vagy megteheted mindet is. Nézz be a Segíts Daninak blogra, és csatlakozz! Ötleteket is várunk, és segítséget is a dolog lebonyolításához!

Megint új...

Most Hékásnak köszönjük ezt a szép macisat!

Évforduló

Két évvel ez előtt 2008.szeptember 13-án kötöttük össze hivatalosan is az életünket.

Köszönöm, hogy feltétel nélkül szeretsz, olyannak amilyen vagyok.:)

Találkozások

Már nagyon rég óta készülök erre a bejegyzésre. Másfél éve, amikor a védőnő 8 hetes terhesen elküldött táppénzre unalmamban kezdtem el babavárós fórumokat olvasgatni, és azt hiszem ez lett a vesztem. Olyan szuper társaságba botlottam, nagyon sokat köszönhetek nekik, sok hasznos információt gyűjtöttem össze, és nagyon jó volt együtt izgulni és várni a babáink világra jöttét.
Kincsővel és Lórival többször találkoztunk már, nagyon örülök, hogy itt vagyunk egymás közelében, mert a távolság miatt sajnos a nagy közös találkozókból általában ki szoktunk maradni.
Augusztus végén Orsival és férjével Lacival, na meg a tündéri ikerlányaikkal Sárival és Borival találkoztunk, sajnos csak rövid időre, de remélhetőleg lesz még alkalom arra, hogy a gyerekek jobban megismerkedjenek.:)Hálás vagyok a sorsnak értük, (meg a többi lányért is), remélem még nagyon nagyon sokáig itt leszünk egymásnak!:)

Új háttér

Ismét köszönjük @ginak a gyönyörű hátteret!

Mókakockás videó

Egyre ügyesebben pakolgatja egymásra a tárgyakat, ez a móka kocka pedig kifejezett kedvenc, névnapjára kapta Zsuzskáéktól, eddig nem érdekelte, de néhány napja ha a kezébe akad mindig kitartóan próbálkozik vele, majd amikor sikerül jutalmul megtapsolja magát...:)

Egy éves tudományok

Hétfőn két nappal az első szülinap előtt meglátogattuk a védőnőt és a doktorbácsit, Milu szép, ügyes, okos, ezt magamtól is tudtam, amit viszont nem:
Súly:10220 g
Testhossz: 79 cm
Fejkörfogat: 46,5 cm
Mellkaskörfogat: 47 cm
Fogak száma: 7, az utolsó egy hete tört át...(aug. 28-án)
A státuszvizsgálat is szinte kifogástalan lett, ahogy Timi mondta, átment a vizsgán, lehet két éves...:)Na jó egy kifogás mégis volt, miért nem iszik pohárból? Egyedül...ugye nem baj ha nem kommentálom?...:D
Szóval Milu
-egy évesen egyedül jár,
-nagyon szépen eszik önállóan ha van kedve, persze nem kanállal, csak csipegetve, a gyümölcsöket kifejezetten szereti, mindegy mi az jöhet bármikor, fő kedvence a dinnye és az alma...
-megmutat dolgokat, hol a lámpa, hol jönnek a bocik,
-integet pápá-t most már teljesen tudatosan,
-ha mondom neki hozd ide a porszívót, akkor a csövénél fogva húzza maga után,
-nagyon ügyesen pakolgatja a mókakocka elemeit egymásra, elég kitartó, ha nem sikerül újra próbálkozik,
-gurítja a labdát ha kérem,
-mondja a labdát és a lámpát, mind a kettő apa, csak más hangsúllyal...
-kosárból, vödörből ki-be pakolgat tárgyakat
-felmászik most már elég sok helyre, nem számít a magasság...(tegnap Tündiéknél a tetőtérbe szeretett volna menni, azt hiszem a negyedik lépcsőfokról szedtem le...ijesztő...)
-az előbbi tudományhoz kapcsolódóan néhány napja már szépen le is tud mászni onnan ahová felmászott...
-ha valami van a kezében és én elkérem akkor odaadja...
-érdeklődik a könyvek iránt is, de inkább azt szereti elvenni amit én olvasok...:)

Most ennyi jutott eszembe hirtelen...

Augusztus hónap kedvenc fotója

Boldog szülinapot!

Hát nem is tudom hol kezdjem...
Fura egy nap volt, sosem gondoltam volna, hogy ez ilyen...a torkomban már reggel gombóc, csak nyeltem a könnyeimet...pedig megfogadtam, hogy én aztán nem...együtt ébredtünk mi ketten, mert apa dolgozott reggelig...a félhomályban megpuszilgattam, majd énekeltem neki a klasszikus boldog szülinapot...korábban kelt mint szokott, ő is érezhette, hogy ez a nap más mint a többi...
Az egy éves első fotója:Később apa is hazaért, akkor összebújtunk kicsit, megint jól elérzékenyültem, majd ők elmentek a városba, én pedig nekiláttam kisütni a már megkelt pizzát Judit receptje alapján(megköszönni sosem tudom eléggé, isteni finom)...
Amikor hazaértek átjöttek Zsuzskáék (ők Milu keresztszülei), mert Dönci dolgozott délután, de mindenképpen akarta köszönteni a kis drágát...megkapta a mini seprűt+lapátot, aminek nagyon örült, ugyanis ha még nem említettem volna, akkor seprűmániás a gyerekem...remélem később is megmarad ez a mániája, és sokat fog majd segíteni nekem, meg a jövendőbelijének...:)Zsuzskáék bementek a városba, marad nekünk pluszba egy Bencénk, ami némiképpen borította a napot, alvás szempontjából mindenképpen, így majdnem három volt mikor le tudtam rakni...amíg aludt mi készülődtünk kicsit, később elmentünk a tortáért, amit Széplakiéktól rendeltünk gesztenye ízben, de nem ez volt az egyetlen torta, kapott keresztanyjáéktól egy szív alakú csokisat, meg Ilitől (anyukám ikertesója) egy erdei gyümölcsös joghurtosat...Bár én nem akartam tűzijátékot, valahonnan mégis lett, de szerencsére Milu nem ijedt meg tőle, ámulattal nézte, nekem meg csak nőtt a gombóc a torkomban...:)
Tortázás után ajándékbontás következett, közben befutott Anikót és Tibi, hozták magukkal Atikát is...olyan ajándékot hoztak...innentől minden más csak másodrendű volt...Bence is és Milu is kapott egy-egy motort...kicsit még nagy nekik, de nem zavarta őket, brümmögtek, tologatták, összevesztek rajta, pedig mind a kettőnek megvolt a sajátja...:)Köszönjük szépen A&T a szuper ajándékot!:) Ezen kívül kapott még Milu fakirakót, meg tányér, pohár, előke készletet, Montessori tornyot még Zsuzskáéktól, nagyszülőktől ruhát, cipőt, meg két kis könyvet is, Gabiék is tréningruhát hoztak neki, Monciék pedig még előző nap egy Micimackós labdát hoztak neki...
Gabiékat már 7 után hozta át Imi, addigra Milu elég nyügi volt, csak járt körbe-körbe, nem értette mi ez a sok ember, hogy van az, hogy ő akármerre megy mindenhol talál vkit...:)
Vacsorára kapott egy kis feltét nélküli pizzát, majd fogmosás, fürdés után hozzábújva aludt el, én meg titokban elmorzsoltam egy könnycseppet, és megpuszilgattam a nagyfiamat...
És hát mit is kívánhatnék:...boldog, boldog, boldog születésnapot, kívánjuk hogy legyen még sok ilyen szép napod!:)

Még egy kis utóirat: Bencének hihetetlen jó kedve volt hála Tibinek, Beni csiklandozta T-t Milu játékseprűjével, aki ettől tüsszögni kezdett, Beni meg hangosan kacagni, de úgy ahogy én még sosem hallottam...szívet melengető volt, majd oda rakok róla videót...:)

Ezt a gyönyörűséget pedig köszönjük szépen Zsuzsának!:)Ugye te drága nem haragszol meg, ha nem használom?...olyan gyönyörű, hogy nincs szívem befogni...:)