Miluszáj az óvódában

A fiatalabb óvónénivel elég jóban vagyok, gondolom annak is köszönhető, hogy dolgoztunk együtt, hetente többször kapok este beszámolót a Facebook-on, amiknek nagyon örülök, mert itt nincs üzenőfüzet mint a bölcsiben, mégis ha véletlenül mama vagy a tesóm hozza el Milut az oviból akkor is van némi információm arról, hogy mi történt napközben.

Egyik este ezt az üzenetet kaptam::)


...a "Liccs-loccs, megjött a kishajó" c anyanyelvi játlkot kezdeményeztem, ennek lényege, hogy a gyerekek különböző tárgyak vagy állatok hangjának utánzásával gyakorolják a problémásabb hangok képzését, kiejtését, amikor traktort hozott a hajó, a gyerekek berregtek, csattogtak, Széles Milán pedig szemeket meresztve, és szájtátva mindeközben megkérdezte:
Traktort hozooooott???? Hova tette?
Kedves Anyuka, ez a gyerek mindent ilyen komolyan vesz, szó szoros értelmében nem ismer tréfát???
.

Korábban pedig arról érdeklődött óvónéni, hogy lemaradtak-e valamiről, mert Milu tájékoztatta őket, hogy neki lesz egy kistestvérkéje aki ha majd kinő a pocakomból az Adélka nevet fogja kapni, illetve konkrétan H.Adélka lesz...nem nagyon lehetett meggyőzni arról, hogy Széles Adélka legyen... (zárójelben jelzem, hogy nem, Milunak nem lesz kistestvérkéje, főleg nem H. vezetéknevű...):)))

.

Ovis szülőin tudtam meg, megtudtam szülőin, hogy mi minden nap étteremben vacsorázunk, vagy ha nem akkor Pecó hozza nekünk a Szuzukival a pizzát:D...ebből annyi igaz, hogy a múlt héten a házassági évfordulón étteremben voltunk, és nyáron az út menti pizzériából tényleg hozott nekünk Fecó a futár pizzát...
mondjuk Fecó azóta szent, Milu mindig mondja hogy nagyon szeretem Pecót...

Egyébként nagyon sok dicséretet kapok, hogy mennyire tisztán beszél, és milyen szépen fejezi ki magát, azt is mondta óvónéni, hogy ha elkezd egy történetet akkor annak mindig van eleje és vége is, illetve hogy mindig tátott szájjal hallgatja a meséket, őt köti le leginkább a csoportban. Kedvenc meséje lett kiskakas gyémánt félkrajcárja, illetve nagyon szereti még a volt egyszer egy kicsi törpe és az erődszélén házikó kezdetű dalokat, ezeket többször énekli is ha eszébe jut...:)

Milu az óvodás

Az előző bejegyzésben egy fél mondattal már utaltam rá, hogy az első ovis nap nálunk sem ment annyira simán. Reggel már akkor érkeztünk amikor a többi gyerek tízóraihoz készülődött, ültek az asztalnál szépen fegyelmezetten. Milu kicsit megijedt, egy kislány kivételével senkit sem ismert, az óvónénik is hacsak hozzászóltak egyből lefagyott, válaszolni senkinek nem válaszolt. Enni sem szeretett volna a többiekkel, bár egy pohár teát megivott, az asztalhoz nem akart leülni, inkább feltérképezte a csoportszobát.

Tízórai után szépen átöltöztek és kimentek az udvarra, én ekkor elköszöntem, vidáman integetett, majd mire a kapuhoz értem már hallottam, hogy sírva szalad utánam. Amikor elhaladtam kocsival a kapu előtt, addigra ő is odaért, a szívem szakadt meg, legszívesebben megálltam volna, hogy magammal vigyem, de tudtam ha ezt most megteszem akkor az egyébként is nehéz időszak még nehezebb lesz számára. Ebéd után mentem érte, nagyon örült nekem, enni nem evett, de miután eljöttem már nem is sírt, viszont mindent haza kellett hoznunk, semmit nem szeretett volna otthagyni, így ahogy mentünk reggel úgy jöttünk el délután is, azzal a kísérőszöveggel, hogy ugye anya holnap nem jövünk?:)

Az óvoda kapujában

Másnap már kicsit hamarabb érkeztünk, szerencsére a gyerekek éppen építették az imádott vasúti sínpályát (Milu úgy mondja sínversenypálya), amit természetesen ki is próbáltunk együtt, tízórai után én elköszöntem és eljöttem, ebéd után mentem vissza érte, minden rendben volt vele, enni nem evett, de ez nem lepett meg.
Harmadik napon is reggel még együtt mentünk be, de most már csak rövid ideig maradhattunk, tízórai előtt eljöttünk, nagyon kicsi sírás volt csak, ennél a bölcsiben sokkal szívszaggatóbbakat is produkált, úgyhogy megnyugodva hagytam ott, tudtam hogy nem lesz semmi baj.Ebéd után megbeszéltük óvónénikkel, hogy a következő napokban már csak kísérjük be őket és jöjjünk el, mert így sokkal könnyebben oldódnak, nekik is könnyebb, hogy ha nem közvetlenül tízórai előtt kell az összes kicsit nyugtatgatni, hanem van idő egyenként  mindenkit megvigasztalni ha szomorú. Nekem egyébként sem lett volna más választásom, csütörtökön már vártak a munkahelyemen, szóval onnantól mama volt a felelős azért, hogy a reggelek rendben menjenek. Mamával is megbeszéltük, hogy csak bekíséri, de nem marad ott, így is lett, kicsit görbült csak a szája, de mivel nagy szeretettel fogadták a gyerekek és óvónéni is, ezért meglepően könnyen ment az elválás, szépen játszott, ismerkedett a szokásokkal a gyerekekkel, én meg nagyon büszke voltam rá, mert az első nap alapján azt gondoltam hosszabb folyamat lesz a beszoktatás.
Második hét elején már úgy készültünk, hogy megpróbáljuk az alvást, nem szerettem volna, ha úgy szokja meg az ovit, hogy onnan délben haza lehet jönni, így is tartottam kicsit ettől. Semmi gond nem volt most sem, uzsonna után mama ment érte, minden rendben volt megint, én véglegesen megnyugodtam Milu most már tényleg óvódás lett.

Első nap az óvodában

Donászy Magda: Első nap az óvodában

Első nap az óvodában,

vidám dolog gyerekek!

Bodnár Orsi készülődik,

két babája integet!

Édesanyja elkíséri,

egy-kettőre odaér,

Óvó néni hozzá siet.

Mi tagadás: Orsi fél.

Kukucskáló fiúk, lányok

nézik: – Ki az új gyerek?

Óvó néni! – hüppög Orsi.

- Én senkit sem ismerek.

Hol a kabát, sapka helye?

Nem téveszti senki sem.

- Makkos mókus! A holmimra

vigyázz! – kéri kedvesen.

Hárman-négyen hozzáfutnak.

Zsuzsi, Fruzsi ránevet:

- Ha akarod, játszunk együtt,

gyorsan mondd meg a neved!

Bodnár Orsi ámul-bámul,

fordul ide, fut oda.

Csodálkozik: – Valóságos

játékbolt az óvoda.

Ki ezzel, ki azzal játszik.

Most épül a kockavár.

- Ki csinálta? – kérdi Orsi.

- Panka meg én. – mondja Pál.

Beteg lett a Biri baba,

Magdi szalad orvosért.

Orsi csendben csitítgatja,

amíg Feri odaér.

Feri doktor megvizsgálja,

receptet ír, hümmöget:

- Legjobb lesz, ha ágyban marad!

Talán használ a meleg.

Az ajtóból Éva néni

kéri őket: – Gyerekek!

Most rakjatok szépen rendet!

Hadd látom: Ki ügyesebb?

Helyre kerül könyv és játék,

sarkba a hintaló.

Már első nap megtanulják:

- Óvodában így való.

Egymás után kezet mosnak

a csurranó csap alatt.

Fésülködnek, jönnek-mennek,

piszkos senki sem marad.

A két napos térül-fordul,

ügyeskedik, megterít.

Ők kívánnak jó étvágyat,

kínálják a reggelit.

Óvó néni képet mutat:

- Mit látsz rajta Julika?

- Vízen úszik, csőrös-tollas,

azt hiszem ez a liba.

Munka után jól esik a

hancúrozás, szaladás.

Ki-ki maga öltözködik,

óvodában így szokás.

Lenn a téren száll a labda,

ugrókötél, hoppla-hopp,

Fogácskáznak, versenyt futnak:

- Szaladj, én is szaladok!

Párosával mennek vissza,

levegőztek eleget.

Nem csoda, hogy farkasmódra

éhesek a gyerekek.

Ebéd után után ásítoznak,

a szemük majd leragad.

A kis cipők párosával

alszanak az ágy alatt.

Hanem, aki előbb ébred,

hangoskodik, kiabál:

- Ki az ágyból álomszuszék,

Orsi, Peti, Kati, Pál!

Jól esik a piros alma,

a pohár tej, font kalács!

Minden elfogy. Nemhiába

fáradozott a szakács.

Mesesarok várja a sok

fényes szemű gyereket.

Óvó néni elmeséli:

- Volt egyszer egy Mehemed…

Petike áll az ajtóban,

Ő a portás, bekiált:

- Tomi, Zsuzsi, érted jöttek!

Zsóka, itt a nagymamád!

Orsika is helyre teszi

a mackót, a bocs-ruhát,

mikor Peti hangját hallja:

- Gyere! Vár az anyukád!

Orsi rohan; fényes szemmel

mesél, hadar, magyaráz;

hogy s mint telt az első nap,

milyen jó volt a kalács!

Nincs a szónak hossza-vége!

Őt hallgatja a család.

Apa, anya vele örül,

hozzábújnak a babák.

- Jó éjszakát, édesanyám!

Keltsetek fel jó korán.

Vár a jelem, sok barátom,

várva vár az óvodám!

Mondhatnám, hogy nálunk is így történt...de inkább nem mondom, a versike viszont nagyon aranyos, szeretem Donászi Magdát.:)

Csak én vagyok a szülinapos pompom...

Milu hetek óta ugrál az ágyunkon és énekli, hogy csak én vagyok a szülinapos pompom...hangosan sitíts hogy meghalljam...a héten már számoltunk vissza, péntek este mondtuk neki, hogy higgadjon le, mert a dal és az ugrálás csak holnap lesz jogos...Reggel 6-kor szólt, hogy felébredt, bevettük magunkhoz az ágyba és mondtuk, hogy na ma valóban ő a szülinapos...Nem kezdett el ugrálni, csak átölelte a nyakunkat és annyit mondott köszönöm anya...Utána még sokáig feküdtünk (sokáig relatív, kb. 10 perc) felváltva puszilgattuk apjával, közben pedig arra gondoltunk, hogy 3 évvel ez előtt épp ilyenkor látta meg Széles Milán a napvilágot 2760 grammal és 49 centivel.

A délelőtt további része vásárlással telt, hiányzott még pár dolog az oviba, egy részét sikerült is elintézni, a többit nem, de azok nem is annyira sürgősek az első napokra. Kimentünk a piacra is, apa büfésnéni ismerőse reggelire Milukának "kirántott" husit és sült krumplit adott...hiába, aki szülinapos annak így kell élni...:) Mivel a vásárlás elhúzódott, ezért a Mekiben ebédeltünk, nem gyakran fordul elő, de ugye ez a nap más mint a többi...:) 

A délutáni alvás alatt becsomagoltam az ajándékokat, kicsit előkészültem, míg Milu aludt apa is hazaért, felébresztettük az ünnepeltet, megkapta az ajándékok egy részét, egy szép pólót, amit ezúton is köszönünk, illetve egy új AnnaPetiGergőt.

Csodaszép Bogyós póló:)Köszönjük!:)

Az igazi meglepetéssel megvártuk Bencét, neki a múlt héten volt a születésnapja, de az ajándék jellege miatt inkább egyszerre adtuk oda a fiúknak, hogy biztosan ne legyen civakodás. Milu is és Bence is nagy Verdák rajongó, az egyik áruházban teljesen véletlenül botlottam bele egy leárazásba, versenypálya kisautóval. Iszonyatosan nagy volt az öröm, kölcsönösen kipróbálták egymás versenypályáját, közben megérkezett Gabi barátnőm is a kisfiával és az anyukájával, szuper Villámos tortával lepték meg Milut, aki gyorsan elfújta a gyertyát és már szaladt is vissza játszani...( Itt jegyzem meg, hogy jövőre majd csak a tortázás után lesz ajándék, mert szegény Gabeszom napokig ügyködött Milus tortájával ő meg kb. rá sem bagózott...mondjuk ez leginkább az én hibám...:S)

Vajon mi lehet a dobozban?

Hűűűűű:)

Gabi készítette, iszonyatosan ügyes, köszönjuk szépen!

Bencének is nagyon nagyon tetszett...

Milu arcán talán látszik mennyire boldog:)

Vigyázz, kész, sebesség...

A végére mégiscsak megéhezett

Az ünnepeltek- Milu mostanában nem szeret fotózkodni

Az ünnepeltek-Bence "kancsint":)

A nap hamar véget ért, meseolvasás után én hamar kidőltem, de Milu valószínűleg még ébren lehetett egy ideig, mert másnap az ágyában megtaláltam az új mesekönyvét. Tegnap reggel mikor felébredt, közölte velem, hogy anya nagyon szupi ajándékot kaptam, és mellé rögtön jött is egy nagy ölelés puszival párosítva. Imádom, hogy ennyire hálás, mindennek úgy tud örülni, remélem ezt a tulajdonságát később sem veszíti majd el. Szülinapi élményként szeretnénk majd elmenni erdei kisvasutazni, remélem jövő hétvégén arra is sikerül időt szakítani.Szóval így telt el a harmadik szülinap első felvonása, közhely, de még csak most született, ha ilyen ütemben halad az idő, akkor holnap már azt veszem észre, hogy az érettségiről fogok blogolni, na jó talán nem, de az oviról egészen biztosan...:)

Búcsú a bölcsitől

Úgy emlékszem a bölcsiről egyáltalán nem is írtam még, most pedig már a búcsúzásról van szó. Napok óta próbálom megfogalmazni az érzéseket, amik bennem kavarognak. Már az utolsó szülőin is gombóc volt a torkomban amikor a gondozónénik szóba hozták a búcsúztatót, de az elmúlt másfél-két hét engem is meglepett, ha csak eszembe jutott, hogy nemsokára el kell tőlük köszönni egyből könnyes lett a szemem, teljesen mindegy, hogy éppen a munkahelyen, vagy vezetés közben történt, nem tudtam uralkodni az érzéseimen.
Milu gondozónénije a szünet után már nem jött vissza hozzánk, talált magának egy jobb állást. Először csalódott voltam, de a bölcsiben nem kapott diplomás bért, pedig kettő is volt neki, és végiggondolva teljesen logikusan döntött, mindenki ezt tette volna a helyében. A játszótéri szülőin megbeszéltük, hogy én hívom meg a búcsúztatóra, mikor meghallottam a hangját természetesen sírástól elcsukló hangon köszöntem meg neki a sok-sok szeretetet és gondoskodást amivel Milut terelgette az elmúlt egy évben. (aztán persze kiderült, hogy másik Miluka anyukája is sírt mikor beszéltek telefonon, egyből nem is éreztem magam annyira hülyének.:))))
Kedden volt a bölcsis búcsúztató, na itt a gyerekeken és az apukákon kívül tényleg mindenki sírt...A gyerekek a nasival voltak elfoglalva, az apukák meg gondolom titokban nyelték a könnyeiket...:))) Eljött Anita is, ott volt a Katica két gondozónénije Gabika és Ibolya, a vezetőnéni is. A gyerekek nagyon édes kis tarisznyát kaptak volt benne egy csoportnévsor és egy nyalóka...Milu amikor a nyakába akasztották közölte, hogy neki ez nem kell, így azt sem vette észre, hogy mi van benne, bár a végére azért feltűnt neki, hogy az összes kispajtása szájában nyalóka volt, oda is ment Gabikához hogy neki is adjanak, mikor mondta neki Gabika hogy nincs több akkor Milu okosan megjegyezte, hogy láttam beraktad a szekrénybe...:)))) (Nem vagyok ám gonoszanyu, a kocsiban természetesen megkapta a saját kis édességét.)
Keddtől kezdve minden nap könnyes szemmel jöttem el a bölcsiből reggel és este, de a csúcs az a péntek volt, reggel már rendesen sírtam, délután meg egymás vállán zokogtunk Ibolyával...:) A munkahelyen is egész nap pityergős voltam, de amikor a kolléganők kérdezték nem tudtam igazán mi bajom van...Örülök, hogy Milu holnaptól már ovis, az sem bajom, hogy rohan az idő és az alig pár pillanattal ezelőtti kicsi babám aki 2760 grammal született ma már 100 cm és közel 16 kg...Inkább csak a változásokat viselem nehezen, a végére nagyon jó kis csapat lett a Maci csoport, a gyerekek tényleg szerették egymást, és az utolsó hetekben sokszor fordult elő, hogy nem akartak hazajönni...Kiszakadnak abból a biztonsági zónából amit Marika, Anita, Katika, Ibolya és Gabika meg a bölcsi légköre nyújtott nekik, persze őket nem viseli meg ennyire, tudják, hogy hétfőtől már ovisok lesznek. A többségnek csak az épület és az óvónénik lesznek újdonság, sokan egy csoportba fognak járni, a beszoktatás hetében a gondozónénik napközben többször meglátogatják őket.
Most írás közben jöttem rá arra, hogy engem egy kicsit  talán ez visel meg, Milu semmilyen formában nem lesz már része a csapatnak, hiszen nem a szomszédos oviba fog járni. Tudom hogy itt is be fog illeszkedni, ismeri már az óvónéniket, azt is tudom hogy minden tekintetben sokat fog itt kapni, és ez volt a jó döntés.
A végére pár kép a búcsúztatóról, sajnos csak telefonnal tudtam, elfelejtettem a fényképezőt...:S

Gondozónénik

Tarisznya Anitától

Anya ez mi, én nem kérem

Anita, Dorina, Miluka:)

?

Nasi minden mennyiségben

Felirat hozzáadása

Korinával

Kicsi Macik

Futkározás

Milánok a szekrényben

Katikával

Szeretnék valami frappánsat és szépet írni a bejegyzés végére, de nem tudok, megint nyelem a könnyeimet...