2010. december 30., csütörtök

Alkotmányok 1.

Na szó se róla, szeretem a politikát, kedves Attila egész jól belénk (vagy lehet csak belém) oltotta anno a fősulin, de ez a poszt most nem politikai jellegű lesz, ennek nem ezen a blogon van a helye. Amiről írni szeretnék, vagy inkább amit mutatni, azok a mindennapi apróságok, amivel olykor-olykor elfoglalom magam. Jó lenne nyitni kreatív blogot is, de 3 hét múlva újra kezdődik a suli, és látom szomorú sorsomat, a már meglévőket sem bírom majd naprakészen vezetni, arról nem is beszélve, hogy alkotni legközelebb talán majd május környékén lesz időm, szóval száz szónak is egy a vége, ha vmi érdekesség történik a kézműves dobozaim környékén néha majd jól megmutogatom.:)
Van egy rakás gyöngyöm, néha megszáll az ihlet, és olyankor napokig csak fűzök, illetve Milu miatt ez már nem igaz, mert csak akkor csinálhatom ha alszik, egyébként életveszélyes lenne a sok apró gyöngyöt elővenni mellette. Nem vagyok olyan ügyes, mint a tanítómesterem aki megfertőzött gyöngyitisszel, de igyekszem.:)
Ezeket a Segíts Dani blogra készítettem...

A legutóbbi alkotásom pedig egy teás doboz volt, új konyhába új doboz címszóval, már egy ideje gyűjtögetem a teás tasakokat, Imivel lecsiszoltattam a régi dobozt, mert közben fényét vesztette, meg rájöttem, hogy kezdő dekupázsolóként amit akkor szépnek láttam ma már nem igazán vállalható, így született meg az alábbi alkotmányom...
Konyháról is lesz majd kép, de majd csak a végleges verzióról, hiányzik még egy csap, egy konnektor meg egy pult, ami lehet hogy végül nem csak pult hanem szekrény is lesz, az anyagiak függvényében majd alakul vhová. Viszont nagyjából birtokba vettük a konyhát, Imi nagyon szép munkát végzett, sokat dolgozott rajta, és bár vannak hibák, de ahhoz képest, hogy életében először burkolt tényleg jó lett a végeredmény.Hihetetlenül büszke vagyok az én ezermester férjemre, régen mindig kiröhögtem amikor mondta hogy ő mindenhez ért, de az elmúlt évek alatt bebizonyította, hogy nem a levegőbe beszélt, tényleg így van.:)
Szóval egyrészt már itt készültek a karácsonyi sütik, az ebéd, egy adag Timi féle vajas keksz, egy adag Lina féle házi ropi (hűtőben már összeállítva vár a második adag), és egy fél adag Pati féle kakukkfüves szirup köhögés ellen. Előzőekről kép nincs, mire eljutottam volna a fotózásig az utolsó morzsáig elpusztította a családom.
Utóbbiról pedig ez szolgál bizonyítékul, Virágnak is köszönet az alapötletért, mert bár én Patitól hallottam róla először, mint kiderült Virág a feltaláló.:)
Lina ropijának a receptjéért kéretik jelentkezni, ha vki akar finom és egészséges házi rágcsálnivalót mondjuk szilveszter estéjére, igazság szerint lusta vagyok bemásolni, és félek, annyit írtam, hogy a végét már el sem olvasnátok.:)

Játékot örököltem...

mégpedig Timitől. Nem nagyon vagyok híve az add tovább játékoknak, nem szeretek vele senkit zaklatni, nem akarom, hogy bárki is tehernek érezze, de ez elgondolkodtatott, és ha úgy lehet játszani hogy nem adom tovább, akkor én is megírom a magam kis listáját.
Tehát a játékszabályok:
-add tovább a listaírás feladatát további hét blogírónak
-linkeld ki őket
-értesítsd őket
-írd meg a karácsonyi kívánságlistád
-küldd el a listát erre az email címre: radmila.morgan@gmail.com
-szurkolj, hogy teljesüljenek a kívánságaid
-legyen boldog a Karácsonyod!

A Karácsonyom már boldog volt, én ezt javítanám Új Esztendőre!:)
  1. A legfontosabb, egészséget, az egész családnak, az összes barátomnak, rokonomnak, ismerősömnek, de legfőbbképpen a mi drága Bencénknek, a kis Mosolygombócunknak, hihetetlen amin keresztül ment az elmúlt egy évben, innen már csak előre és a lehető legjobbakat remélve. (ugyanezt Emi barátnőméknek is)
  2. Szeretnék magunknak és a család összes tagjának egy olyan anyagi helyzetet, amelyben nincsenek nehézségek, nem szeretnék gazdag lenni, nem vagyok telhetetlen, inkább csak gond nélkül szeretném élni az életemet/ életünket.
  3. Szeretném hogy egyszer legyen egy lakásunk, vagy házunk, ahol végre elkezdhetjük a saját kis életünket is élni. Szeretek itt lakni, de néha már túl megy az egészséges határon ahogy belemászunk egymás életébe.:)
  4. A hármas pontot kívánom tesóméknak is, az okok ugyanazok.:)
  5. Szeretnék Milunak egy testvérkét, majd egyszer ha a jó Isten úgy ítéli meg hogy itt az ideje, ha rajtam múlik ez még néhány év, de sosem lehet tudni mit rendelnek nekünk fentről...Ha pedig egyszer megadatik szeretném hogy mindig számíthassanak egymásra.
  6. Szeretnék Iminek egy olyan munkát, ahol nem kell hétvégén és ünnepnapokon dolgozni, éjszaka sem, mert ilyenkor nagyon hiányzik nekünk, és nagyon utálom, hogy sok értékes pillanatról marad le.
  7. Szeretném, nagyon nagyon szeretném, hogy a második diplomámmal végre a helyemre kerüljek, és olyan munkát végezzek, olyan bérezéssel, ami egy két diplomás családanyát megillet.
És ha lehet egy bónusz kívánság, azt szeretném, hogy mindenkinek teljesüljenek az álmai, a kicsik és nagyok, az elérhetők és az elérhetetlenek, kívánom, hogy a 2011-es év mindenkinek sokkal sokkal boldogabb legyen szeretetben, egészségben, anyagiakban, mint az idei! (Még akkor is ha idén sem lehet okunk panaszra.)

Azt hiszem én ezekkel a mondatokkal kívánnék mindenkinek nagyon boldog új esztendőt!

2010. december 29., szerda

Elmélkedések-Falu vagy város

Az alábbi iromány pár hete készült egy iskolai feladathoz, több témakörből lehetett választani, én ezt választottam, és sok gondolkodás és egy kis filozofálás után ez lett a végeredmény.

Erdő mellett nem jó lakni, mert sok fát kell hasogatni- tartja az ismer magyar népdal. De vajon faluban vagy városban jobb élni?

Mind a két településtípusnak meg vannak az előnyei és a hátrányai, én magam is sokat gondolkodtam azon, hogy melyik mellett foglaljak állást.

Sokféle szempontot kell figyelembe venni, amikor az ember arról dönt hová szeretne költözni. Hol jobb egy felnőtt dolgozó embernek, egy családnak? Hol jobb felnőni egy kisgyereknek?

Amikor egy családban gyermek születik általában mindent abból a szempontból vizsgálnak, neki mi a jó? Én is ezt teszem, személyes érintettség okán úgy közelítem meg a kérdést, vajon mivel ad többet a 14 hónapos kisfiamnak a falu, mint a város? Tudja neki azt nyújtani, amit nekem nyújtott gyerekként? A véget nem érő nyári tollaslabda játszmákat a szomszéd gyerekekkel, a szabadság érzését kerékpározás közben, a cseresznyefa tetején töltött délelőttöket, vagy éppen a málnabokorban töltött délutánokat.

Álmai minden embernek vannak. Az én álmom az, hogy egyszer lesz egy szép, falusi kertes házam, tele gyümölcsfákkal, veteményessel, nagy füves udvarral, és nem kell minden este munka után a gyerekeimmel lemenni a játszótérre,- mert a mai közbiztonsági állapotok miatt egyedül már nem lehet őket elengedni,- csak egyszerűen kiengedem őket az udvarra és fedezzék fel egyedül a világot.

Ha pedig racionálisan gondolkodom és nem az álmaimat követem, akkor az jut eszembe, ha a városban élnénk nem kellene minden reggel korán ébreszteni a családot, hogy időben odaérjünk a munkahelyre, az iskolába, nem kellene autót fenntartani, mert fél óra alatt tömegközlekedéssel bárhol ott vagyok.

Bár most még nem a sajátunkban, de falun élünk. Azt hiszem, meg lehet találni azt az egészséges kompromisszumot, amivel nem kerülünk túlságosan messze a civilizációtól, de mégis tudunk olyan nyugodt életkörülményeket biztosítani a gyermekünknek, ami minden gyermeknek fontos lenne.

Nem kis település ahol élünk, legalábbis falusi mércével mérve, viszont vannak még olyan csodák, mint a tehéncsorda, az úton lovas kocsit húzó lovak, vagy a szomszéd néni kertjében kapirgáló tyúkok. Vannak olyan dolgok, amelyeket városi gyerek soha nem fog megtapasztalni, legfeljebb csak akkor, ha szerencsés és nyáron a falusi nagyszüleinél, tölti a szünidőt.

Egyre többen szeretnének a nagyvárosból vidékre menekülni, egyre többen szeretnének visszanyúlni a múltba, megízlelni azt az életet, amit az őseink éltek. Azt hiszem ez nagyon fontos, megismertetni az utánunk következő generációval valamit, ami értékes volt, valamit, amivel nagyvárosi körülmények között ma már szinte egyáltalán nem találkozunk. Nem kell mindenkinek lovaskocsival járni, jóval gyorsabb és kényelmesebb az autó, megkönnyíti az életünket, tehát használjuk, de tanuljunk meg lassítani, és megállni ha arra van szükség.

Tamási Áron szerint azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Hogy az otthont hol találjuk meg? Lehet hogy faluban…de lehet hogy nem…

2010. december 27., hétfő

Karácsony képekben

Még szombaton este elkezdtem megírni a karácsonyi bejegyzést, de annyira érdekes hangvételűnek sikeredett, hogy jobbnak láttam csak képekben elmesélni. Felemás karácsony volt egyébként, Imi dolgozott 24-én, ezért csendesen mamáékkal ünnepeltünk, de benézett hozzánk Anikó és Tibi, a Jézuska követeként hoztak egy szuper kamiont.
Ajándékozás másnap volt, akkor jöttek Zsuzskáék ebédre, később anya ikertesója és az unokatesóm, estefelé pedig Tündiék és apukám testvére látogattak meg minket. Vasárnap inkább mi mentünk, délelőtt meglátogattuk Ildikét és Zsófit a kórházban, délután pedig Gabiéknak, Tifaninak és Szonjának vittük el az ajándékokat amiket a Jézuska tévedésből nálunk rakott le.
Milu nagyon sok szépet kapott, szánkót, ruhákat,pizsamát, építőkockákat, kisautókat, egy dobot (??!!) és ha jól számoltam hét darab könyvet, bár volt közte egy-kettő, amit elrakunk és később veszünk elő, nem szeretném hogy valami baleset történjen velük...
A többi képekben:








2010. december 25., szombat

Szép Karácsonyt!

Mentovics Éva: Szent karácsony éjjelén

Megszólal sok apró csengő,
érces hangjuk lágyan zengő.
Azt zenélik minden ágon:
Karácsony van a Világon.

Szent karácsony éjjelén
táncot jár a gyertyafény.
Meghittség, és szeretet
melengeti szívedet.

Egészségben, szeretetben gazdag karácsonyt kívánunk!

2010. december 13., hétfő

Mérlegelés, tudományok, oltás, egyebek...

Ma megkaptuk a 15 hónapos oltást, meglátogattuk a védőnőt, így gondoltam itt az ideje egy alaposabb összefoglalónak, úgy is hónapok óta halogatom.
Az oltást mint eseményt jobb ha nem minősítem, Milunak egy ideje fóbiája van az egészségügyi intézményektől, múltkor kolléganőimet látogattuk meg, tőlük is kisebb sokkot kapott, majdnem negyed órát tartott mire feloldódott...Szóval oltás megvolt, várjuk a mellékhatásokat, amelyek ugye természetesen nem lesznek...
Súly:11150 g
Testhossz:81 cm
Fogak száma:11
Kicsit gáz vagyok, nem jegyeztem dátum szerint, kb. a sorrendet tudom, az időpontot nem, csak azt tudom, hogy az utolsó három egy hónapon belül tört át.
Beszéd: elég stabil alapszókincse van, megpróbálom összeszedni, remélem minden eszembe jut...
  1. anyaanyaa
  2. apa
  3. mamam
  4. papa
  5. baba (saját magára és minden gyerekre)
  6. buba (boltba)
  7. ótó (autó, ezzel együtt szokta apja kezébe adni a kocsikulcsot)
  8. ödööög (meghallotta mikor apja egyszer mondta hogy ördögfiókát nevelünk:)
  9. lába (reggel mindig hozza a cipőjét és mondja hogy lába, vagy múltkor vitte apa zokniját, rátette a lábára és mondta hogy lába)
  10. ziz vagy iz (víz)
  11. ata (szoktam neki mondani, hogy aztakutyafáját, de nyilván az egészet nem tudja kimondani, viszont ha huncutságot csinál akkor jön és mondja hogy ata)
  12. ápa (lámpa és egy ideig soha nem tudtuk, hogy apát mond vagy lámpát, mindig csak onnan állapítottuk meg, hogy mit mutat)
  13. ada (labda)
  14. Ezeken kívül még állathangokat mond ha kérdezzük. Ismeri a kutyát, a cicát, a halat, a nyuszit, lovat, malackát, kacsát, és a kiskakast aki azt mondja tutu:) Van hogy hozza az állatos könyveit és magától, kérdezés nélkül is mondja melyik állat mit mond...
  15. Gyakran használja még hogy "hűpa"=hűha illetve azt is nagyon sokszor mondja hogy na...általában ez is huncutságok után kerül elő, ugyanis ilyenkor mindig megkérdezem hogy Na mit csináltál már megint?:)
Mozgás: járni ugye már elég rég óta jár, most már mindenhol nagyon biztosan, küszöböket átlépi, a lépcsőkön is próbálkozik, felmászik mindenre...mostanában jött rá, hogy ha vmit a saját magassága miatt nem ér el, akkor bármilyen eszköz segítségével célt is érhet...

Ha megkérem hogy hozzon ide vmit, akkor nagyon szívesen segít, bár néha kicsit túlzásba viszi, de alapvetően nagyon segítőkész és jószívű...
Azt hiszem október elején volt egy olyan periódusa amikor gondolkodás nélkül ütött, mindegy ki volt az, ha olyan kedve támadt akkor odacsapott...most nagyon meggondolt lett, múltkor Bence odaütött neki, mert megnézte hogy mit eszik, láttam az arcán hogy első körben meglepődött, második körben elöntötte az agyát a köd, ez után fújt egy nagyot, rám nézett és legörbült a szája...olyan kis édes volt, és nagyon büszke voltam, hogy nem ütött vissza reflexből...:)
Nem tudom később ezt mennyire fogom jó tulajdonságnak minősíteni...nyilván változni is fog még sokat és sokszor, remélem azért majd a saját érdekeit tudja érvényesíteni...
Ha vmit szeretne és nem tudja "elmondani" akkor hangos üüü üüü üüü kiáltásokkal próbálja megértetni.

Órákig ülhetnék itt és írhatnám hogy miket tud...néha teljesen elképedek, hogy fér egy ekkora buksiba ennyi tudás...

2010. december 12., vasárnap

Megjött a tél


Fésűs Éva: Megjött a tél
Megjött a tél!
Befújta az
ablakot,
az ereszre jégcsapokat
aggatott.
Förgeteggel versenyt futva
sietett,
azt hitte, hogy várjuk már a
hideget.
Zúzmarázva minden ágra
rálehelt,
egykettőre hófehérre
vált a kert.
Csikorgott az út, amerre
elhaladt,
hóemberek álltak néki
sorfalat,
úgy kívántak jégvirágos
jónapot!
Én meg - hapci! - tüsszentettem egy nagyot!


Ennek a kedves kis versnek a szellemében hoztam néhány téli képet, Milu első igazi találkozása hóval, hideggel, szánkóval...hazugság lenne azt állítani hogy élvezte...sőt...egyszerűen nem értette, hogy mi ez a nagy fehérség, és miért hideg, és miért örül mindenki a szánkónak mikor nem is olyan nagy szám az egész...
A vége felé már kezdett kicsit feloldódni, bár akkor is csak annyit mondott hogy na...lényegre törő gyerek, feleslegesen nem beszél sokat, bár a tekintete azért mindent elárult...mivel a szánkózás nem volt nyerő, gondoltam építsünk hóembert...bár hamar feladtam, és kineveztem hókutyának szerencsétlent, de az sem okozott neki túl nagy örömöt...talán majd legközelebb...:)




2010. december 10., péntek

Egy kicsi mozgás...

...mindenkinek kell, a karosszékből álljanak most fel...:)Imádtam, és mindig talpra is pattantunk tesómmal amikor meghallottuk a tévében a jól ismert dallamot...
Pati barátnőm meg szeretett volna szabadulni a nem használt mini stepperétől, én pedig lecsaptam rá...Milu is imádja...mindig mikor látóterébe kerül felmászik rá, vagy csak megszemléli hogyan működik..:)
Általában az első néhány lépcsőfokot együtt szoktuk megmászni...azt hiszem hamar jó formába fogok kerülni...:)
Köszi Pati!:)

Egy áramszünet margójára

Mivel egy héten belül már kétszer is részünk volt maratoni áramszünetben, ezért elmélkedtem egy sort, a világot nem váltottam meg, felváltva kavarogtak bennem az érzelmek, de azt hiszem van néhány gondolat amit megosztanék.
Egy ideig nagyon élvezhető a csend, a gyertya világító fénye, aztán lassan elkezd vmi mozgolódni az emberben...valami idegesítő nyugtalanság...borzalmas mennyire hozzá vagyunk szokva a modern technikához...hányszor jutott eszembe a tegnapi nap során, hogy megyek megnézem a neten nem írnak-e valami biztatót...mennyivel macerásabb volt így vacsorát melegíteni, hiszen a mikró sem működött...
Egész este sulykoltam magamba Timi barátnőm egyik kedvenc idézetét:
"Vedd észre a szépet a fa levelében, a járda repedéseiben, az esőfelhő szürkeségében, az irodád ablaküvegében. Fedezd fel a jelenben a csodát, hogy milyen jó, hogy éppen most létezel. "
...Valahogy mégsem sikerült ez maradéktalanul...hiszen áram híján fűtés sem volt, és én kibírom, engem nem zavar, de Milu miatt kicsit aggasztott, hogy odakinn is és benn a házban is egyre lejjebb kúszott a hőmérő higanyszála...Aztán persze átlendültem a holtponton, és eszembe jutott, hogy nekünk van tető a fejünk fölött, de mi van azokkal, akiknek ezt a cudar időt a szabadban kell tölteniük...Mint már oly sokszor most is elszégyelltem magam, csak olyankor értékeljük azt amink van, ha véletlenül, le kell róla mondanunk...Múlt héten éppen Milu három napos láza alatt sikerült a tisztelt E-onnak 17 órás áramkimaradást produkálnia...ez csak abból a szempontból lényeges, hogy mivel a mi dokink lebetegedett magánorvoshoz vittük Milust, ahol otthagytam az utolsó forintjaimat...éppen ezen keseregtem hazafelé a meleg autóban, amikor egy kisgyerekes család jött velünk szemben gyalog, a szakadó esőben...Imivel egymásra néztünk, és rájöttünk, hogy nincs is miért panaszkodnunk...volt annyi pénzünk, hogy a gyereket orvoshoz vigyük, van autónk, tető a fejünk fölött...nem is mondom tovább...
Szóval annak ellenére, hogy a trágár szótáram szavainak a felhasználásával gyönyörű szép összetett mondatot tudnék alkotni, és méltatnám benne az E-ON-t mint szervezetet, inkább hálát adok az istennek, hogy így élünk ahogy...azt hiszem év vége és az ünnepek közeledtével nincs is ennél fontosabb...:)

2010. december 9., csütörtök

Ezermester születik

Már rég óta esedékes konyhafelújításba, átalakításba kezdtünk, bár azt nem gondoltuk volna, hogy ebben Milán is aktívan részt szeretne venni. Szerencsére van nekem egy ügyes kezű férjem, és úgy néz ki hogy van egy mégügyesesebb segédje is...
Tegnap előtt kivéste a konnektorok és kapcsolók, új vezetékek helyét, tegnap pedig nekikezdett a burkolásnak...itt kezdődött el Milu segédmunkás karrierje, mikor apja ránkzárta az ajtót keserves sírásba kezdett, én megszántam és kivittem, hogy körülnézhessen...na ott elszabadult a pokol...először felmérte a területet, szemrevételezte a szerszámokat, aztán aktívan segíteni kezdett...kalapált, csiszolt, kevert, adogatta apjának a csempéket, és amikor már lehetett állandóan kiszedegette a fugakereszteket. :)))
"Apa koppa koppa"Ezen kívül minden más is nagyon érdekes ami brümmög, zúg, csattog, kattog... apa új fűrészét is rendesen szemügyre kellett venni...:)))

A fentiek tekintetében arra a következtetésre jutottunk, hogy a mi kicsikénk diplomás ezermester lesz...:))))

2010. december 6., hétfő

Itt járt a nagyszakállú...

Meg kell mondjam régen nevettem már annyit, mint tegnap délután. Mivel mama 4-re ment dolgozni, és nem szerettük volna őt sem kihagyni a mókából, ezért megkértük a Mikulást, hogy hozzánk hamarabb jöjjön, ne várja meg amíg sötét lesz...
Szóval miután felébredt a déli alvásból megérkezett a Mikulás, aki feltűnően hasonlított Milu keresztapjára...:) A fiúk csodálkozva nézték hogy mi történik...nem nagyon értették...illetve Bence lehet mégis, mert amikor megkérdezte tőle, hogy jó kisfiú volt-e akkor közölte hogy nem, nem...:)
Sok ajándékot is hozott a fiúknak, minden figyelmeztetésünk ellenére elég sok édességet is, de Milut főleg a mandarin érdekelte héjastól...:)Szóval a lista a teljesség igénye nélkül: egy sapka, két harsinya, egy zokni, egy könyv, egy plüss rénszarvas, egy kisautó, rengeteg édesség, meg gyümölcs...
Helyettem beszéljenek a képek, azt hiszem jobb lesz mindenkinek!:)





Október és november kedvenc képei

















Visszatérés a blogok mezejére

Végre vége az első félévnek, megpróbálom magam jó gyorsan utolérni az itthoni teendőkkel, és naprakész állapotba hozni a blogot. Kis türelem és nem győzitek majd olvasni a bejegyzéseket...:)

Új háttér

Ismét Darabkának köszönjük szépen ezt a csodás hátteret.:)