2010. augusztus 14., szombat

Murcika

Azt hiszem nem írtam még a falusi lét csodájáról, amikor az állatokat nem csak képes könyvből ismeri meg az ember gyereke.
Milu nagy állatbarát, mindegy neki, hogy hangya, ló, kutya, macska vagy éppen tehén, nagy csodálattal fordul mindig feléjük.
Az egyik ami nagy örömet okoz Milunak a reggeli és esti tehéncsorda vonulása...olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a mi csendes kis utcánk a legrövidebb út a tehéntenyésztő családok és a legelő között...Milu ha már hallja a kutyákat ugatni egyből az ablak felé veszi az irányt, és mutogatva közli hogy bu...:)Én ennyire nem vagyok rajongó, állandóan elénk piszkítanak...sajnos még azt az oldalát sem tudom csodálni, hogy a tehén tejet ad, mert szégyenszemre utálom a tejet...:D
De ez csak egy mellékes szál, a lényeg most következik...
Gabiéknak ismét kiscicáik születtek, és mivel a ház körül elszaporodtak az egerek Imi szerint egy macska lenne rájuk a megoldás...hát nagyon tiltakoztam, de végül beadtam a derekam, és tegnap elhoztunk egy kis cirmost, akit Murcika névre kereszteltünk...féltettem Bogesztól a kutyustól, mert amilyen tempója van félő volt, hogy a reggelt sem éri meg szegény cicus, a házba nem akartam behozni, így az első éjszakát a dobozba töltötte szegényke...Reggel megsajnáltam, bezártam az ajtókat, és beengedtem az előszobába, Milut földön túli boldogság szállta meg, sikongatott és egyfolytában ment Murcika után...néha sikerült elkapnia, volt olyan is, hogy a farkánál fogva, na akkor nem lettem volna a macsek helyében, meg akkor sem amikor véletlenül a kemény talpú szandija alá került...:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése