Első nap az óvodában

Donászy Magda: Első nap az óvodában

Első nap az óvodában,

vidám dolog gyerekek!

Bodnár Orsi készülődik,

két babája integet!

Édesanyja elkíséri,

egy-kettőre odaér,

Óvó néni hozzá siet.

Mi tagadás: Orsi fél.

Kukucskáló fiúk, lányok

nézik: – Ki az új gyerek?

Óvó néni! – hüppög Orsi.

- Én senkit sem ismerek.

Hol a kabát, sapka helye?

Nem téveszti senki sem.

- Makkos mókus! A holmimra

vigyázz! – kéri kedvesen.

Hárman-négyen hozzáfutnak.

Zsuzsi, Fruzsi ránevet:

- Ha akarod, játszunk együtt,

gyorsan mondd meg a neved!

Bodnár Orsi ámul-bámul,

fordul ide, fut oda.

Csodálkozik: – Valóságos

játékbolt az óvoda.

Ki ezzel, ki azzal játszik.

Most épül a kockavár.

- Ki csinálta? – kérdi Orsi.

- Panka meg én. – mondja Pál.

Beteg lett a Biri baba,

Magdi szalad orvosért.

Orsi csendben csitítgatja,

amíg Feri odaér.

Feri doktor megvizsgálja,

receptet ír, hümmöget:

- Legjobb lesz, ha ágyban marad!

Talán használ a meleg.

Az ajtóból Éva néni

kéri őket: – Gyerekek!

Most rakjatok szépen rendet!

Hadd látom: Ki ügyesebb?

Helyre kerül könyv és játék,

sarkba a hintaló.

Már első nap megtanulják:

- Óvodában így való.

Egymás után kezet mosnak

a csurranó csap alatt.

Fésülködnek, jönnek-mennek,

piszkos senki sem marad.

A két napos térül-fordul,

ügyeskedik, megterít.

Ők kívánnak jó étvágyat,

kínálják a reggelit.

Óvó néni képet mutat:

- Mit látsz rajta Julika?

- Vízen úszik, csőrös-tollas,

azt hiszem ez a liba.

Munka után jól esik a

hancúrozás, szaladás.

Ki-ki maga öltözködik,

óvodában így szokás.

Lenn a téren száll a labda,

ugrókötél, hoppla-hopp,

Fogácskáznak, versenyt futnak:

- Szaladj, én is szaladok!

Párosával mennek vissza,

levegőztek eleget.

Nem csoda, hogy farkasmódra

éhesek a gyerekek.

Ebéd után után ásítoznak,

a szemük majd leragad.

A kis cipők párosával

alszanak az ágy alatt.

Hanem, aki előbb ébred,

hangoskodik, kiabál:

- Ki az ágyból álomszuszék,

Orsi, Peti, Kati, Pál!

Jól esik a piros alma,

a pohár tej, font kalács!

Minden elfogy. Nemhiába

fáradozott a szakács.

Mesesarok várja a sok

fényes szemű gyereket.

Óvó néni elmeséli:

- Volt egyszer egy Mehemed…

Petike áll az ajtóban,

Ő a portás, bekiált:

- Tomi, Zsuzsi, érted jöttek!

Zsóka, itt a nagymamád!

Orsika is helyre teszi

a mackót, a bocs-ruhát,

mikor Peti hangját hallja:

- Gyere! Vár az anyukád!

Orsi rohan; fényes szemmel

mesél, hadar, magyaráz;

hogy s mint telt az első nap,

milyen jó volt a kalács!

Nincs a szónak hossza-vége!

Őt hallgatja a család.

Apa, anya vele örül,

hozzábújnak a babák.

- Jó éjszakát, édesanyám!

Keltsetek fel jó korán.

Vár a jelem, sok barátom,

várva vár az óvodám!

Mondhatnám, hogy nálunk is így történt...de inkább nem mondom, a versike viszont nagyon aranyos, szeretem Donászi Magdát.:)