Mivel egy héten belül már kétszer is részünk volt maratoni áramszünetben, ezért elmélkedtem egy sort, a világot nem váltottam meg, felváltva kavarogtak bennem az érzelmek, de azt hiszem van néhány gondolat amit megosztanék.
Egy ideig nagyon élvezhető a csend, a gyertya világító fénye, aztán lassan elkezd vmi mozgolódni az emberben...valami idegesítő nyugtalanság...borzalmas mennyire hozzá vagyunk szokva a modern technikához...hányszor jutott eszembe a tegnapi nap során, hogy megyek megnézem a neten nem írnak-e valami biztatót...mennyivel macerásabb volt így vacsorát melegíteni, hiszen a mikró sem működött...
Egész este sulykoltam magamba Timi barátnőm egyik kedvenc idézetét:
"Vedd észre a szépet a fa levelében, a járda repedéseiben, az esőfelhő szürkeségében, az irodád ablaküvegében. Fedezd fel a jelenben a csodát, hogy milyen jó, hogy éppen most létezel. "
...Valahogy mégsem sikerült ez maradéktalanul...hiszen áram híján fűtés sem volt, és én kibírom, engem nem zavar, de Milu miatt kicsit aggasztott, hogy odakinn is és benn a házban is egyre lejjebb kúszott a hőmérő higanyszála...Aztán persze átlendültem a holtponton, és eszembe jutott, hogy nekünk van tető a fejünk fölött, de mi van azokkal, akiknek ezt a cudar időt a szabadban kell tölteniük...Mint már oly sokszor most is elszégyelltem magam, csak olyankor értékeljük azt amink van, ha véletlenül, le kell róla mondanunk...Múlt héten éppen Milu három napos láza alatt sikerült a tisztelt E-onnak 17 órás áramkimaradást produkálnia...ez csak abból a szempontból lényeges, hogy mivel a mi dokink lebetegedett magánorvoshoz vittük Milust, ahol otthagytam az utolsó forintjaimat...éppen ezen keseregtem hazafelé a meleg autóban, amikor egy kisgyerekes család jött velünk szemben gyalog, a szakadó esőben...Imivel egymásra néztünk, és rájöttünk, hogy nincs is miért panaszkodnunk...volt annyi pénzünk, hogy a gyereket orvoshoz vigyük, van autónk, tető a fejünk fölött...nem is mondom tovább...
Szóval annak ellenére, hogy a trágár szótáram szavainak a felhasználásával gyönyörű szép összetett mondatot tudnék alkotni, és méltatnám benne az E-ON-t mint szervezetet, inkább hálát adok az istennek, hogy így élünk ahogy...azt hiszem év vége és az ünnepek közeledtével nincs is ennél fontosabb...:)
