2010. október 18., hétfő

Szeptember hónap kedvenc képei

Sajnos nagyon nagy a lemaradásom, Milus napközben már csak egyszer alszik, akkor sem mindig sokat, így abban az időben igyekszem mindent elintézni amit egész nap nem lehet, mert nem hagyja...Éppen azt az időszakát éli, hogy semmi nem jó, ha felveszem azért sír, ha lerakom azért, ha kimegyek azért, ha bejövök akkor meg azért...
Szóval megpróbálok néhány szeptemberi képpel illusztrálni hogyan is cseperedik.

Egyik este későn vettük észre, hogy nyitva maradt a fürdőben az ablak, úgyhogy az esti fürdetést a szobában oldottuk meg...kulturált gyerek, a fal csak plafonig volt vizes, a többi berendezésről nem is beszélve...:)


Nagy volt a sikere a lekváros kenyérnek:



Ezt csak úgy szeretem...:)Segítségünk is volt a sütőtök szemrevételezésénél:
Alma együttes koncerten voltunk, a siker mérsékelt volt...no majd legközelebb...:)

Szeret pózolni:


Szeret olvasni:Tornázni:

2010. október 5., kedd

Ég az orcám!

Nagyon régen írtam, egyszerűen nem tudom magam utolérni, teljesen le vagyok maradva, igyekszem mindent pótolni.
Kezdésnek itt van egy videó, aminek a Se veled, se nélküled címet adhatnám. Nekem azért is bír ekkora jelentőséggel, mert Milu eddig soha nem kezdeményezett békülést, mindig csak ütlegeléssel fejezte ki a szeretetét.:)

2010. szeptember 17., péntek

Licit

Dani oldalán már lehet licitálni, nagyon ügyesek a lányok, sok szép dolog van már felrakva, többek között egy általam készített ékszerszett is.
Hajrá mindenki! Hajrá Danika!

2010. szeptember 15., szerda

Segítsünk Daninak!

Az élet nem igazságos...amikor Bencéről kiderült, hogy beteg nem sírtam, vagyis nem sokat, nem engedhettem meg magamnak, magunknak, nem roppanhattunk össze, tartanunk kellett egymásban a hitet, hogy minden rendben lesz.

A héten kedves barátnőnk Emi kisfiáról derült ki, hogy az agyában daganat van...felfoghatatlan volt, hogy a gyönyörű, okos, három és fél éves Dani milyen súlyos betegséggel küzd. Most sírtam, egyszerűen nem tehettem mást. Sürgősséggel tegnap meg is operálták a kis drágát, anyukája elmondása szerint a körülményekhez képest elég jól van, de hosszú út áll még előttük, lábadozás és rehabilitáció.
Rövid ideig sírtunk csak, mert bár állandóan gombóc van a torkunkban ha rájuk gondolunk, mégis úgy éreztük nem ülhetünk tétlenül valamit tennünk kell.
Timi fejéből pattant ki az ötlet, a többit inkább már tőle, az ötletgazdától másolom:
A többi, főleg blogspotos barátainkkal arra gondoltunk, hogy játékot indítunk a segítésükre. Az ötletet a segítsüti kezdeményezés adta, link és logo oldalt. Daniról és a játékról részletek itt:
http://segitsdaninak.blogspot.com/
Segíteni a következőképpen tudsz:
1. Kiteszed a logót és a linket a blogodon.
2. Magad is benevezel kreatív ajándékok készítésére a segítségnyújtók részére. Ez bármilyen saját készítésű dolog lehet.
3. Magad is benevezel a segítségnyújtók közé, és cserébe kapsz kézzel készített ajándékot.
Ezeket persze lehet külön-külön, vagy megteheted mindet is. Nézz be a Segíts Daninak blogra, és csatlakozz! Ötleteket is várunk, és segítséget is a dolog lebonyolításához!

2010. szeptember 13., hétfő

Megint új...

Most Hékásnak köszönjük ezt a szép macisat!

Évforduló

Két évvel ez előtt 2008.szeptember 13-án kötöttük össze hivatalosan is az életünket.
Köszönöm, hogy feltétel nélkül szeretsz, olyannak amilyen vagyok.:)


Találkozások

Már nagyon rég óta készülök erre a bejegyzésre. Másfél éve, amikor a védőnő 8 hetes terhesen elküldött táppénzre unalmamban kezdtem el babavárós fórumokat olvasgatni, és azt hiszem ez lett a vesztem. Olyan szuper társaságba botlottam, nagyon sokat köszönhetek nekik, sok hasznos információt gyűjtöttem össze, és nagyon jó volt együtt izgulni és várni a babáink világra jöttét.
Kincsővel és Lórival többször találkoztunk már, nagyon örülök, hogy itt vagyunk egymás közelében, mert a távolság miatt sajnos a nagy közös találkozókból általában ki szoktunk maradni.
Augusztus végén Orsival és férjével Lacival, na meg a tündéri ikerlányaikkal Sárival és Borival találkoztunk, sajnos csak rövid időre, de remélhetőleg lesz még alkalom arra, hogy a gyerekek jobban megismerkedjenek.:)Hálás vagyok a sorsnak értük, (meg a többi lányért is), remélem még nagyon nagyon sokáig itt leszünk egymásnak!:)