Mivel tegnap a locsolkodás nagy részén szerencsésen átestek a fiúk, ezért ma délelőtt felkerekedtünk, az úti cél a Tisza volt Gergelyiugornyánál, sajnos még teljesen kihalt volt a part, így egy rövid séta után tovább álltunk, Szatmárcseke és Túristvándi felé vettük az irányt.
Szatmárcsekén végül nem álltunk meg,bár én szívesen megnéztem volna a kopjafás temetőt és a Kölcsey emlékművet, de a társaság nagy részének már így is sok volt az autókázásból, ezért meg sem álltunk a vízimalomig. El kell mondjam, az egy csoda, még szebb, mint amire emlékeztem, ráadásul 20 percenként be is indították, be lehetett menni a belsejébe is, Milu és Bence tátott szájjal bámulta ahogy dolgoznak a hengerek. A malom szerkezetét alulcsapós vízkerekek hajtják, a víz nem felűről folyik a kerekekre, hanem a kerekek lapátjai merülnek bele a folyó vizébe. Ez a megoldás Közép-Európában ritkaságnak számít. A három vízkerék által meghajtott hengerszékei 1904-ben készültek, de mostani helyükre, a túristvándi malomba csak az 1927-ben végzett felújításkor kerültek. Az egyik hengerszék a gabonaszemeket megtöri, a másik pedig az így keletkezett darálékot, dercét őrli meg, a malom szerkezete működésre, őrlésre alkalmas ma is.
A malom melletti parkban megebédeltünk, a fiúk rohangáltak egy kicsit, majd elindultunk hazafelé, nagyon kellemes nap volt, később ha majd idősebb lesz Milu szeretnénk még egyszer eljönni, Gabi barátnőm fia is nagyon élvezte, láttuk ahogy elindították a kerekeket, ahogy az épületben forognak a fogaskerekek, és azt is ahogy zúdul a víz a folyóba...
Volt még néhány település út közben, amiket szerettem volna megnézni, de a gyerekek így is nagyon kifáradtak, Milu a mai kétszeri alvás mellé este 7-kor már nagyon fáradt volt, így majd alkalom adtán pótoljuk azt ami ma kimaradt.
