Az első karácsonyunk

Gyorsan eltelt ez a néhány nap, sajnos Milu elég nyügi volt szinte végig, 24-én  le sem lehetett vakarni rólam, még apával sem nagyon maradt, de azért nagy nehezen készen lettünk az előkészületekkel...Komolyan mondom minden elismerésem annak aki két kicsi gyerekkel vág neki a szentestének...Én személy szerint délután 4-re már teljesen ki voltam bukva, pedig főznöm nem kellett, mert azt anya csinálta, annyi dolgom volt hogy még egyszer felmossak és felporszívózzak mindenhol, illetve feldíszítsem a fát...

Szenteste Imi elhozta anyóst, dédit és Zsuzskáékat, várakozáson felül jól telt az este, nem is gondoltam volna...Mire elkezdtünk vacsizni Milu kibukott...előtte bárki kezébe adtam csak sírdogált, meguntam belekötöttem a tündérputtyonyba és 10 perc múlva édesdeden aludt, úgyhogy a halászlevet a gyerek feje tetején keresztül kanalaztam be...Szerencsére nem aludt sokat, úgyhogy sikerült neki megmutatni a feldíszített fát is, teljesen odáig volt tőle ő is és Bence is, amikor pedig meggyújtottuk a csillagszórókat akkor tátva maradt a szájuk a csodálkozástól....Kaptunk, vagyis főleg a fiúk kaptak egy csomó ruhát,egy kevéske pénzt, hűtőrágókát ami lassan nagyon aktuális lesz...Bencinek már látszik két kicsi fehér csík az ínyén, Milu még csak nagyon nyálzik és rág, de ami késik nem múlik...
Legaranyosabb dédi volt, kapott egy fotót amin a két fiút fogja az ölében, mikor kibontotta teljesen odáig volt, úgy puszilgatta mint vmi taknyos kölyök...tegnap mondta is hogy odarakta az ágyával szembe hogy mindig lássa a kis dédiket..Vicces figura, lehet rá sok mindent mondani, de én bírom...

25-én kora délután átruccantunk Apagyra, bekaptunk pár falatot anyósnál, utána pedig elkocsikáztunk Gabi barátnőmékhez, elég jó volt a hangulat, Milunak nagyon bejött az ajándék amit kapott tőlük, egy plüss micimackó, azóta is előszeretettel gyömöcköli...Estefelé Tündi unokatesómék jöttek, jó volt, csak nem tudtak sokáig maradni, elég későn értek ide, és még várták őket máshol is...A legtutibb ajándékot tőlük kapta Milán egy szép sapit+sálat(mondjuk ez kicsi lett, úgyhogy tegnap kicseréltük nagyobbra) és egy jegyet babaúszásra...Tökre örültem neki, mert így nem kell egyből beruházni egy bérletre, hanem kipróbálhatjuk és ha nem tetszik majd Milunak(amit kétlek) akkor legalább nem dobtunk ki egy halom pénzt az ablakon...
26-án Imi dolgozott, uncsi nap volt, délelőtt anya elvitte Milánt sétálni, én egy kicsit összepakoltam, aztán egész délután csak punnyadás volt...
Vasárnap jöttek drága Katámék, jó kis délután volt, Milu a legjobb formáját hozta, nagyon sokat gagyogott és mosolygott nekik...jellemző módon csak nekem csinálja a műsort, ha vendég van, vagy ha vendégségben vagyunk mindig nagyon jól viselkedik...

Kár hogy ilyen hamar elment ez a pár nap, azt hiszem jövőre még emlékezetesebb lesz, akkor már értékelni is fogják az aprónépek az egész felhajtást...Ennél már csak egy szebb karácsonyt tudok elképzelni, az majd egyszer a saját kis lakásunkban lesz...Remélem nem kell már nagyon sokat várni rá...