2012. június 23., szombat

Gyerekkel a napok hosszúak, de az évek rövidek...

Amikor ezt a címet adtam a blognak még csak sejtettem, hogy ez talán így lehet, de álmomban nem gondoltam volna, hogy az unalmas, szürke, néha fárasztó napokból hogyan is lesznek szempillantás alatt évek. Amíg itthon voltam Miluval addig is éreztem, hogy vészesen gyorsan telnek a napok, hetek, de mióta visszatértem dolgozni és Milu is bölcsibe jár az óta ez sokszorosan is igaz.
Tavaly ilyenkor még azon izgultam, hogy vajon felveszik-e bölcsibe, most pedig lassan már búcsúzunk is a drága gondozónéniktől és a bölcsitől. Milu szeptember közepe illetve vége felé kezdte a bölcsit a nyíregyházi Aprajafalva bölcsődében a Maci csoportban, a beszoktatás nem volt könnyű folyamat, beteg is volt sokszor, de alapvetően is nagyon nehezen szokta meg, hogy őt oda nem csak rövid időre viszem, hanem bizony ez egy tartós állapot. Januárban volt először olyan, hogy egyáltalán nem sírt amikor reggel beadtuk, de közben azért mindig dicsérték, hogy csak rövid ideig szokott minket hiányozni, egyébként nagyon hamar megvigasztalódik, és játszik a gyerekekkel. Van barátja is C. Lóri, egy asztalnál ülnek az étkezésekkor, és napközben is sokat játszanak együtt, éppen a társcsoport gondozónénije mesélte a múltkor, hogy aranyosan énekelték a bokorban Lórival, hogy ma van a szülinapom pom pom...:))) Aztán puszta szeretetből néha civakodni is szoktak, de gyorsan ki is békülnek. Az evés az egy nagy mumus, főtt ételt azt hiszem egy kezemen meg tudom számolni hányszor evett az eltelt hónapok alatt, szerencsére a gyümölcsöt, gyümölcslevet mindig elfogyasztja, és legtöbbször a reggelit és az uzsonnát is, de azért jobban örülnék, ha napközben kerülne egy kis meleg étel is a pocakjába.
Néhány bölcsis kép, farsangkor, névnapozáskor készültek:





















És ha már az idő múlásával kezdtem, a napok szárnyalásának ékes bizonyítéka, hogy Milu szeptember 3-tól a napkori Napsugár óvoda Ibolya csoportjának óvodása lesz...Képek arról, hogy milyen szuper oviba fog járni itt láthatók...(mellesleg a témára később még úgyis visszatérek)

5 megjegyzés:

  1. Nagyon jók a képek, milyen nagy Milu, te jó ég! Épp a napokban néztem azt a kevés fotót, amikor találkoztunk Nyíregyen, és az én lányaim még járni sem tudtak. :) Akkor még milyen cseppek voltak!
    Főtt ételt otthon azért eszik Milu, csak a bölcsiben nem?

    VálaszTörlés
  2. Bizony annak már lassan két éve...:)Milu kb. 96-97 cm és 15 kg...:)

    Itthon is válogat, de főleg emiatt igyekszem mindig kedvére valót főzni...Igazából azt hiszem így kell válogatós gyereket nevelni...:))))

    VálaszTörlés
  3. Milut szokás szerint megzabálom :)
    Írj méééééééééééég!!!!

    VálaszTörlés