Csibecsalogató

Meghívót kaptunk, mégpedig Milu leendő ovijából, mely szerint szeretettel várnak minket a Csibecsalogató rendezvényre. Nagyon örültem neki, voltunk már párszor az oviban látogatás vagy egyéb ügyek intézése céljából és mindig nagyon jól érezte magát Milu, de most voltunk először úgy, hogy tudtuk melyik lesz a csoportja, kik lesznek az óvónénik, és a csoporttársai.

(Nem tudom említettem-e már, de az érettségi után egy évig én is ebben az oviban dolgoztam, az önkormányzattól kaptam a lehetőséget, hogy az egyik hosszú távon táppénzen lévő óvónénit helyettesítsem, meg kell mondjam imádtam, és azt hiszem ők is engem, mert az óta is mindig nagy szeretettel fogadnak, sőt az akkori ovis gyerekek is még mindig vidáman, mosolyogva köszöntenek ha összetalálkozunk, én pedig ilyenkor mindig elgondolkodom mennyire repül az idő, hiszen az akkori pici kis óvódások legtöbbje már középiskolába jár.Abban az évben jelentkeztem is óvónő szakra főiskolára, fel is vettek, de mivel akkor még nem lehetett a sorrenden változtatni, és én második helyen jelöltem meg ezért nem mehettem oda, sírtam miatta sokáig, de ha akkor oda megyek főiskolára nem így alakul az életem, nem lenne Imi és Milu, szóval azt hiszem jó ez így...:))


Mikor beiratkoztunk akkor kérdezték, hogy melyik csoportba szeretném, de én mindenkit nagyon szeretek, nem tudtam volna választani, akkor ez végül annyiban maradt, majd egy napon hívtak, hogy jó lenne-e nekünk az Ibolya csoport, és mondtam hogy bármelyik is lesz az nekünk tökéletesen megfelel. Szóval Milu az Ibolya csoportba fog járni, Ibolya és Gabi nénikhez, sok új gyerek lesz a csoportjukban.( az mondjuk furi volt, hogy én itt élek születésemtől kezdve, mégis annyi idegen arcú szülőt láttam, talán egy vagy két ismerős anyuka volt összesen, na nem mintha ez bármit is jelentene.:))
Mikor megérkeztünk Gabi néni fogadott minket, éppen aszfaltkrétázott néhány gyerekkel. Milu nagyon bátran vetette bele magát a tömegben, de amikor Gabi hozzá szólt egyből visszavett a lendületből, és bújt belém, mondogatta is hogy anya nagyon szégyenlős vagyok...:) Úgy döntöttünk a kert felé vesszük az irányt, itt is hatalmas örömmel indult el, de aztán Ibolya nénivel találkoztunk, a forgatókönyv ugyanaz volt...Amikor nem szólt hozzá felnőtt akkor nagyon ügyesen játszott, élvezte a gyerekek közelségét, kipróbálta a mászókákat, a homokozót, fogyasztott egy kis nasit és üdítőt, aztán játszott tovább. Később megnéztük a csoportszobát, az öltözőt és a mosdót is, a legjobban az tetszett neki, hogy itt sok wc és mosdó van, nem úgy mint a bölcsiben:)))A csoportban kitöltöttük az anamnézist, volt néhány kérdés amire nem bírtam válaszolni, pl. mi az amit nem eszik meg a gyerek:)))) Milu közben nagyon ügyesen felfedezte a játékokat, főzött nekem kávét, kipróbálta az összes autót is. Aztán mikor újra szemügyre vette az öltözőt, akkor Gabi kérdezte tőle, hogy milyen jelet szeretne magának, a lufit választotta, de sajnos az foglalt volt, így Gabi ajánlatára Milu autó lesz.:) Piros autó:)
Ebéd előtt elköszöntünk, augusztus végén találkozunk legközelebb amikor már rövid időre ott is maradhatnak a gyerekek, a beszoktatási időszak szeptember 3-án kezdődik, az első két hétben ebéd után el kell hozni őket (ezt mondjuk még nem tudom hogy fogom kivitelezni). Hazaérve úgy elfáradt, hogy egyből el is aludt, aztán ébredés után megkérdezte, hogy ugye anya sosem fogsz otthagyni az oviban...Szegényem, ilyenkor mindig úgy sajnálom...Aztán persze okosan megérti, hogy anya és apa sosem fogja otthagyni, mindig  érte megyünk, éppen úgy mint a bölcsiben. Remélem hamar meg fogja szokni, igyekszem majd az ismerős anyukákkal felvenni a kapcsolatot, és néhányszor meghívni őket, vagy elmenni együtt játszóterezni, hogy kicsit könnyebb legyen. A bölcsis csoporttársak nagy része egy oviba fog járni, nekik emiatt biztos nem lesz olyan nagy gond megszokni az ovit, de ha a kényelmi szempontokat nézem, akkor Milunak és nekünk is így lesz a legjobb, így mama is el tudja hozni, vagy éppen reggel vinni, és nem lesz állandó kapkodás meg rohanás az életünk...Mikor Milu megszületett, akkor határozott elképzelésünk volt arról hová fog oviba járni, akkor a helyi ovi utolsó lehetőség volt, illetve abban az esetben volt opció, ha én itthon lennék mondjuk egy második babával, de aztán ahogy elkezdtük a bölcsit egyre inkább láttuk, hogy ez így se Milunak, se nekünk nem praktikus, korán indulunk, későn érünk haza, arról nem is beszélve, hogy mivel már fél 8 előtt beadom szinte ő az első, és 4 után mikor elhozom általában az utolsók között van.:S (Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy a többi szülő az nem dolgozik? Vagy milyen munkaidőben dolgoznak? Abba mondjuk bele se merek gondolni, hogy mi lenne ha mondjuk a fővárosban laknánk, és a bölcsi meg a munkahely között két órát kellene utazni...:S)
Száz szónak is egy a vége, mindent mérlegre helyezve, a legjobb döntést hoztuk mindenféle szempontból, megnézegetve az ovi fényképgalériáját azt látom, hogy ennél szuperebb helyre nem is írathattam volna, annyira sokszínű a nevelési programjuk, figyelnek a hagyományőrzésre, az egészséges életmódra való nevelésre, a környezettudatosságra, egy városi oviban sem kaphatna ennél többet...:)

(A fényképezőm sajnos lemerült, így képeket nem készítettem)