Óh azok a boldog békeidők, amikor letettem a gyereket valahová és ott maradt...:)
Milu átállt kamikaze üzemmódra, mindenhol és mindenbe kapaszkodik, aztán vigyorogva lépeget tovább, múltkor drága nagyikámtól örökölt lámpámat amortizálta le amíg én Zsuzskával értekeztem telefonon, kicsin múlt, hogy a búra nem vágta meg, szerencsére jók a reflexeim, így csak én szereztem néhány karcolást...
Tegnap előtti vacak éjszakán sikerült az ágyról is legurulni, de hál' istennek mire földet ért már fel is kaptam, mióta egyedül ül és áll fel minden helyzetből iszonyatos koncentráció szükséges hozzá...
Azt gondoltam a kék foltok ideje is várat még magára, de úgy látszik naív vagyok, Milu ha esik szeret a fejével tompítani, így gyönyörű színű kékes lila foltok díszelegnek a homlokán...Tegnap este hányt egy kicsit, úgyhogy a sok eséstől már vizionáltam egy agyrázkódást is, de apa lehűtött, és valószínűleg igaza is volt, mert a reggeli gajdolással bizonyítota, hogy kutya baja...
Jah és tegnaptól ötfogú, igaz még csak a csücske tört át, de legalább áttört...bal oldalon az első mellett, nem tudom fogászati nyelven hogy hívják, bal felső 2-es?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése